Címerünk

Nemzeti Parkunk címerében látható a siketfajd, és a henye boroszlán.

 


Siketfajd (Tetrao urogallus)

A madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Észak- és Közép-Európában valamint Ázsia területén honos.
Fenyvesek aljnövényzetében érzi jól magát. A siketfajd korábban Európa minden nagyobb összefüggő erdőségében élt. Az élőhelyek megszüntetése és a vadászat miatt mára a magashegységek fenyőövébe és a tajgaerdőkbe szorult vissza.
Magyarországon korábban ritkán leírták előfordulását, jelenleg azonban már nem fordul elő.

Testhossza 60-87 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-125 centiméter, súlya 2900-4000 gramm.
A kakasoknak a nász idején szakálla van és zöldes fémfény a mellén.
A tyúknak nagy rozsdasárga folt van a mellén. Gyenge repülő, a levegőben csak kis távolságot tud megtenni. Csőre rövid, vaskos, dombrú, lába erős kapirgáló láb. Tollazatának alapszíne szürke, fekete. Csüdjét is toll borítja, lábujjain a téli időszakban szarulemezek fejlődnek.
Ezek a „hótalpak" megkönnyítik a havon való mozgást.

Bogyókkal, rügyekkel, a fenyő tűleveleivel, hangyákkal és azok bábjaival táplálkozik.
Néha egy egész fát megkopaszt a tűleveleitől. Csak rövidtávon és nagy zajjal repül.
Dürgés idején tánccal, pózolással és hanggal udvarol a tojónak. Fészkét talajra, fák tövébe készíti. A fészekalj általában 5-12 tojásból áll, melyen 26-29 napig kotlik.
Dürgéskor, köszörülés közben süket, ugyanis a fejébe száll a vére és így a hallójárat hátsó falán elhelyeződött, a vértolulás folytán erősen megduzzasztható redő is, másrészt pedig a szájtátogatás következtében az alsó állkapocs hátsó csontnyúlványa is elzárja a fülnyílást.
Innen a siket név. Ahogy azonban a csőrét összecsukja, ismét élesen hall.
Korábban Sopron, Kőszeg és az Őrség vidékén alakultak ki állományai. Az 1880-as évek állomány-expanziója következtében települt meg Sopron és Vas vármegyék területén.
A századfordulón a Soproni-hegység állománya mintegy 40-50 pld lehetett. Az I. világháborút követően a 20-as években jelent meg újra Sopron környékén. Ekkor már csak 10-15 pld-ból állt az állománya, ami a 30-as években felmorzsolódott. A Kőszegi-hegység állománya kisebb volt, nem haladta meg a 10 pld-t. Az Őrségben és a Vend-vidéken is akkor jelent meg először, amikor Sopronban. A 40-es évek elején az Őrségben egy újabb bevándorlás következtében jelentősen nőtt a populáció, 1948-ban 150 pld-t becsültek. 1955-ben a becslések szerint még 60-80 pld volt jelen, de a faj a 60-as években az Őrségből is eltűnt.
Romániában a Kárpátok egész területén megtalálható a tűlevelű erdőkben, bár állománysűrűsége területenként igen nagy változást mutat. Olykor a vegyes erdőkben (luc- vagy jegenyefenyő és bükk) is megtalálható mint költőfaj. Egyes becslések szerint romániai állománya 10 000 példányra tehető. A párokra való állománybecslés aligha lehetséges, mivel a siketfajd kakasok poligámok, és az egy kakasra jutó tyúkok száma változó lehet.


Henye boroszlán (Daphne cneorum)

A boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjában a boroszlán (Daphne) nemzetségbe tartozó, Magyarországon is őshonos és védett növényfaj.

Jellegzetesen európai faj. Kis, elfekvő szárú, szétterülő (ezért „henye”) cserje.
Fiatal hajtásai pelyhesednek. A szálas-lándzsás vagy visszás tojásdad, bőrnemű levelek 1–2 cm hosszúak, 2,5–3 mm szélesek, a szélük lapos. Válluk ék alakú, a csúcsukon apró szálka nő. Felül fényes sötétzöldek, a fonákuk fénytelenül világoszöld, kékes.
Fűszeres illatú, rózsaszínű vagy ciklámenpiros virágai négytagúak, a leveles hajtás csúcsán végállló, dús csomóban nyílnak. A mérgező termés bőrnemű csontár, pelyhes és sárgásbarna. Örökzöld.

A törzsváltozat (Daphne cneorum ssp. cneorum) Magyarországon leginkább a dolomithegyek északi, füves lejtőin, dolomitos és meszes sziklagyepekben, bokorerdőkben nő — a nyugati határszélen az erdei fenyvesekben, kivételesen homok-buckákon is felbukkanhat.A vastag tőből mereven felegyenesedő, 10–20 cm magas szárú (Daphne cneorum ssp. arbusculoides) éppen ellenkezőleg, a mészkerülő gyertyános–
-tölgyesek és cseres tölgyesek aljnövényzetében fordul elő. A zárt dolomitsziklagyep (Festuco pallenti – Brometum pannonici) egyik jellemző faja. Rendszeresen megjelenik az alpesi sziklagyepekben. Virágai áprilistól májusig nyílnak. Dísznövényként nagy kultusza van Svájcban, ahol magról szaporítják. Napos, illetve félárnyékos sziklakertekbe ültethető.

  • Hírek:

    • Pályázati felhívás

      Pályázati felhívás

      Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság a saját vagyonkezelésében lévő erdőkben folyó tevékenységek irányítására, osztályvezetői munkakörbe erdőmérnök végzettségű munkatársat keres.

    • 10 éve miénk itt a rét!

      10 éve miénk itt a rét!

      Rajz- és fotópályázat

További hírek »

Keresés: